A beteggondozó mentális segítése

Beteg hozzátartozót gondozni, a betegnek pedig elfogadni a kiszolgáltatottság érzését még a legharmonikusabb, legtámogatóbb családot is próbára teszi. A legjobb szándékkal is követhetünk el hibákat, amellyel ártunk a szeretett családtagnak. Fontos, hogy csak hiteles forrásból származó, helytálló információt adjunk a betegségről, és betegségtudatát olyan mértéken tartsuk, ami a kezelésekkel kapcsolatos együttműködést segíti, de nem növeli a tehetetlenségérzést. Sajnálkozás helyett bátorítsuk megmaradt képességei használatában, apró, elérhető célok kitűzésével pedig fejlesszük azokat, amelyeket még lehetséges.

Ha már nincs tovább…

A halállal szembenézni a nyugati kultúrában különösen nehéz: távolítjuk, tabuként kezeljük, gyermekeinket óvjuk a gondolattól is. Márpedig a halál elfogadása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a beteg megbékélten, a lezárás érzésével távozhasson, a hozzátartozó pedig – személyiségébe integrálva az elhunyttól kapott és általa képviselt értékeket – tovább élhessen, fejlődhessen úgy saját, mint többi túlélő családtagja megelégedésére.

Mindezekhez nyújt szakszerű segítséget az egészségpszichológus, hiszen e folyamat embert próbáló. Megküzdeni kavargó gondolatainkkal és érzelmeinkkel, megérteni a másik lelki világát egy ilyen súlyos helyzetben sokkal könnyebb és eredményesebb, ha nem a családi kapcsolatokat terheljük még tovább, hanem biztonságos közegben, szakember segítségével gondoljuk végig, hogy mit kellene tennünk, és egyáltalán mi is történik.